Őfelsége a Szent Korona

A magyar Szent Korona, Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt koronája. A magyar államiság jelképe, mely végigkísérte a magyar történelmet legalább a 12-ig századtól napjainkig.

A hozzá kapcsolódó hagyományokkal és jogokkal foglalkozó Szent Korona- tan szerint, a magyar alkotmányosság alapja volt az 1100 végétől egészen a második világháború végéig. A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona.

A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia kiadványai, valamint a témával foglalkozó történészek többsége szerint a koronát III. Béla (1172-1196) korában állították össze két fő részből, az úgynevezett görög és latin koronából.
A tetején lévő keresztet később, valószínűleg a 16. században illesztették helyére, meglehetősen durva módon, a Krisztus-kép átlyukasztásával. A kereszt elferdülését minden bizonnyal egy 17. századi sérülés okozta, amely úgy keletkezhetett, hogy a koronaékszereket tartalmazó vasláda fedelét azelőtt csukták le, hogy benne a koronát megfelelően elhelyezték volna. Ekkor a felső összekötő ívek is meggörbültek, és több panel eltörött.
Egy 800 éves legenda szerint a koronát, vagy legalábbis annak felső részét, II. Szilveszter pápa küldte Asztrik érsek révén I. István koronázására. E hiedelem alapja Hartvik püspök legendája, amelyet Könyves Kálmán kérésére írt.
Mivel Hartvik legendája 1200 körül megjelent a magyarországi liturgiai művekben, a történet az egész keresztény világban elterjedt. Ennek alapján a korona népszerű neve „Szent István koronája”.
A korabeli források szerint, a Nagyobb Legenda amit 1083. körül állítottak össze, ezzel kapcsolatban azt tartalmazza, hogy „az apja halála utáni ötödik évben… pápai levelet és áldást hoztak neki… és Istvánt, Isten kiválasztottját, királlyá emelték, felkenték olajjal és szerencsésen megkoronázták a királyi diadémmal”. A Nagyobb Legenda bizonyára nem hagyta volna említés nélkül, ha ez a korona a pápától érkezett volna.
Hartvik legendáját az magyarázhatja, hogy az ő idejében a székesfehérvári királyi kincstár már tartalmazhatott egy koronát, amelyről úgy tudták, hogy a pápától érkezett, vagy legalábbis I. Istváné volt.
Az a kérdés, hogy a Szent Korona felső része valóban István királyé volt-e, nyitva maradt egészen 1978-ig, amikor a koronát Magyarországra visszaérkezte után alaposabb vizsgálatnak lehetett alávetni. E vizsgálat nyomán azt állapították meg, hogy a korona alsó és felső részének stílusa és gyártási technikája erősen eltér, és emiatt valószínű, hogy két különböző helyen és korszakban készült.

Az USÁ-ból 1978. január 6-án történt hazahozatala után egy négytagú mérnökcsoport és később két aranyműves, Ludwig Rezső és Csomor Lajos is vizsgálhatta. Az ő megállapításaik szerint a Szent Korona egységesen kivitelezett ötvösmű. Kialakításának ötvösszakmai sajátosságai, és az ékszerek kimunkálása alapján kaukázusi ötvösműhely remeke lehet, ahol a belső-ázsiai, iráni és mezopotámiai stílusok ötvöződtek. Az ily módon valószínűsíthetően egységesen készült korona pontos keletkezési helye és ideje azonban még mindig vitatott. Egyes kutatók a keletkezést a 4-10. század közé teszik, szerintük első viselője Attila király is lehetett. A Szent Korona, amennyiben azonos lenne I. István koronájával, 55 magyar király fejét érinthette.

1951-től 1978-ig az USA Kentucky államában lévő Fort Knox katonai támaszponton tárolták csaknem három évtizeden át. Az Európából Amerikába átszállított Szent Korona ládáján ez a felirat állt: sugárzásveszélyes repülő-tárgy. 1978. január 5-én a magyar Szent Korona a koronázási jelvényekkel ismét hazai földre kerülhetett. Két évtizeden át a Magyar Memzeti Múzeumben állították ki. 1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta a Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvényt, melynek értelmében a Szent Korona ünnepélyes keretek között, a jogarral és az országalmával együtt a Parlament kupolacsarnokába került.               Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Országgyűlése megalkotta a 2000. évi I. törvényt Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról.
Az emléktörvény fontosabb rendelkezései:
- A Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban.
- Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi.
- A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgyűlés Szent Korona Testületet (a továbbiakban: Testület) hoz létre.
- A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök.

A Szent Korona Magyarországon nincs összekötve a születéssel öröklődő monarchia intézményével és a klasszikus monarchikus államformával: ez csak addig állt fenn, amíg az Árpád-háznak nem szakadt magva. Azóta a nemzet visszakapta államformára vonatkozó cselekvési szabadságát. Ennél fogva a Szent Korona egy sajátos köztársaság struktúrát testesít meg, melynek lényege az állandóság és a rugalmas változékonyság egységes szerkezete.

Timon Ákos írja:
A magyar nemzet az államot, mint az összesség érdekében szervezett társadalmat, a Szent Koronában látta megtestesítve. Ehhez képest a Szent Koronát úgy fogja fel, mint egyfelől a magyar államiság szimbólumát, mely kifelé más államokkal szemben a magyar nemzet szuverenitását, nemzetközi önállóságát jelképezi; másfelől megszemélyesítve, mint a nemzetben gyökerező, a királyt és a nemzetet együtt megillető közhatalom birtokosát. A Szent Korona misztériummal bír, a főhatalom benne rejlőnek tekintetik.”
Világosan látjuk, hogy e közjogi misztérium egyszerűen a Szent Korona különleges államszemélyiség mivoltát jelenti.                                               A Szent Korona eszme és tan, mint eszmei és jogi érték, jelentős vallásos, természetfölöttiséget, az isteni szférával való közvetlen kapcsolatot kifejező nézeteket hordoz magában. A Szent Korona isteni eredetű. Ez az isteni eredet jelenthet isteni megérintettséget, isteni hatalom-erő közvetítést.

A hagyomány szerint 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, I. Istvan király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. A Szent Korona-tan szerint ezzel elindította azt a folyamatot, amelynek során egy egyszerű magyar koronázási ékszerből az államiság jelképe lett.

Legyen Magyarország valóban a Szent Korona országa! Ennek feltétele a magyar nemzet felemelése erkölcsben, lelki kultúrában, műveltségben. A kérdés nem az, hogy királyság vagy köztársaság legyen, hanem az, hogy sikerül-e az erkölcsi-szellemi nemzetkoronázás.
Magyarországot meg kell menteni!

Oldal: A Szent Korona
Szent Korona-Történeti Alkotmány - © 2008 - 2024 - szentkorona-alkotmany.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat